Karbonlábnyom

Egy cég vagy szervezet teljes lábnyoma a kibocsátási forrásainak széles vertikumából tevődik össze. Kezdve a direkt hatásoktól, mint például a felhasznált üzemanyagok használata egészen az indirekt hatásokig, mint például a dolgozók munkába járása vagy az olyan kibocsátás, mely a beszállítói láncban helyet foglaló egyéb szervezetektől származik.

Ez utóbbi alatt azt kell érteni, hogy ha például egy cég építőipari segédanyagok előállításával foglalkozik, akkor a beszállítók által a telephelyre szállított homok szállításának kibocsátása is az adott céget terheli – hiszen ha az építőipari segédanyagot előállító cég nem létezne, akkor nem is kellene homokot szállítani a cég telephelyére. Amikor egy szervezet karbonlábnyomát számoljuk fontos, hogy megpróbáljuk a lehető legszélesebb körben azonosítani a kibocsátási forrásokat. Ez azért szükséges, hogy teljes képet kapjunk a szervezet kibocsátásának mértékéről.
Annak érdekében, hogy pontos karbonlábnyom értéket kapjunk, fontos hogy jól felépített folyamatot kövessünk, melynek segítségével azonosíthatjuk az összes kibocsátási forrást. Észszerű az olyan csoportosítás, amikor az alapján gyűjtjük össze a kibocsátásokat, hogy a szervezet mekkora befolyással rendelkezik felettük. Ha így teszünk három főcsoportba oszthatjuk be a kibocsátási forrásokat:

Direkt kibocsátások olyan tevékenységekből, melyeket a szervezet teljesen kontrollál
A direkt kibocsátások legáltalánosabb formája a fosszilis üzemanyagok elégetése, melyek az égetés során legfőképpen CO₂-ot bocsátanak ki. Ilyen például a munkahelyi melegvíz előállítására felhasznált földgáz. Ezen túlmenően néhány szervezet szintén direkt módon bocsát ki másfajta ÜGH-ket. Például egy kemikáliákat előállító üzem metánt (CH₄) bocsáthat ki, valamint a műtrágyahasználat dinitrogén-oxid (N₂O) kibocsátást eredményez.

Az elektromos áram használatából származó kibocsátás
Általában a munkahelyek elektromos áramot használnak a világításhoz, valamint a berendezések működtetéséhez. Az elektromos áram előállítása többfajta forrásból történik, ideértve a nukleáris és a megújuló energiaforrásokat is. Magyarországon nagyjából 60% származik fosszilis tüzelőanyag elégetéséből. A szervezetnek ugyan nincs direkt befolyása erre a kibocsátásra, de az áram megvásárlásával indirekt módon felelős a kibocsátott CO₂-ért.

A termékek és szolgáltatások indirekt kibocsátása
Minden egyes termék és szolgáltatás, ami egy adott szervezet által került beszerzésre, felelős az adott szervezet kibocsátásáért. Ahogy a szervezet használja ezeket a termékeket és szolgáltatásokat azzal befolyásolja a karbon lábnyomát. Például egy cég, egy termék gyártása során indirekt módon felelős a kibocsátásért, amely a nyersanyagok előállításából és szállításából származik.
Ezek után egyértelmű, hogy egy olyan lábnyom kiszámítása, mely mind a három kibocsátási területet lefedi meglehetősen összetett feladat. Egy további nehézség a már megmért és publikált lábnyomok megértésénél, az hogy ritkán lehet őket összehasonlítani egymással, mégpedig az alábbi okok miatt:
– A számítással kapcsolatos nemzetközi szabványok növekvő számának ellenére nem minden szervezet követi ugyanazt a módszert a lábnyom számításánál, vagy a kibocsátások kategorizálásánál.
– Néhány lábnyom időszakon alapszik, mint például személy vagy szervezet esetén, amikor a lábnyomok évenként kerülnek megmérésre. Mások egység alapúak, mint például lábnyom per rendezvény vagy lábnyom per megvásárolt termék.
– A karbon lábnyom számításánál az esetek többségében figyelembe veszik az összes ÜHG kibocsátást is, és a végső összeget “tonna CO₂ egyenértékben” (tCO₂e) fejezik ki. Egy másik módszer, amikor a számításnál csak a CO₂ kibocsátást veszik figyelembe és a végösszeg “tonna CO₂” ( tCO₂) -ként szerepel.

Az okok, amelyek miatt a karbonlábnyom kiszámítására szükség van, meghatározzák a legmegfelelőbb számítási módszert. Néhány esetben elegendő egyfajta alap-lábnyom számítást végezni, máskor viszont jóval bonyolultabb eljárásra van szükség.

Olvass Tovább >>